Népszerű
Kiemelt
Friss

Vonás utcai színrobbanás

Az idén márciusban kijött Wekerletelep – Kerületi Építési Szabályzat (KÉSZ) önkormányzati rendelettel jóváhagyott tervdokumentációjában – ha jól értelmezem –, ez az épület tervezetten helyi védett épület.

Ezek között találunk típusépületeket (így iskolaépületeket, óvodaépületeket, igazgatói épületeket, tornacsarnokot, mosóházakat) és történeti épületeket (az egykori Lovasrendőrség épülete, Rendőrség épülete, trafóház, templom).

Vagyis a (z országos szintet tekintve) 2011 óta műemléki jelentőségű Wekerletelepen belül a friss KÉSZ-ben külön jelölnek olyan épületeket, amelyeket „tervezett” jelöléssel (?) ugyan, de helyi védettként jelölnek, és (hasonlónak tervezettként ?) és a homlokzati részek is kaphatnak külön ilyen jelölést.

A Vonás utcai óvoda csupán ezek alapján:

  • egy olyan épület, ami műemléki jelentőségű területen áll
  • plusz a jelenlegi KÉSZ-ben helyi védett épület/tervezettként jelölt  (hogy ezek a „tervezett” jelölések mit takarnak még nem nyilvánvaló számunkra, így ennek után kell járnunk)

Ha egy másik rendeletbe, a Településkép védelméről szóló ún. 34/2017-esbe pillantunk –, amit 2017-ben, majd 2018-ban 2019-be módosítottak – az következőképpen fogalmaz a helyi védelem alatt álló épületek színezésével kapcsolatban:

„A helyi védelem alatt álló építmények homlokzati színezésénél a környezetébe illeszkedő színezést, vagy ha fellelhető, az eredeti színt kell elsősorban alkalmazni. Kerülni kell a rikító színeket és a túlzott kontrasztokat.”

És van egy 2017-re elkészült Településképi Arculati Kézikönyve (TAK) is a kerületnek. Egyszerűen szólva a TAK-ok – szerte az országban – információkat és javaslatokat tartalmaznak felújítók, építők és építtetők számára azzal kapcsolatban, hogy az adott kerületben (a kerületen belül egy-egy területen) milyen az épített és a ember alkotta táji vagy épp a naturális környezet: milyenek pld. az építészeti tagozatok, a párkánymagasság, a tetőzet, az ablakok, milyen fák nőnek stb. stb., vagyis mik azok a meglévő sajátosságok, amikhez nagyszerű lenne, ha illeszkedne a felújítás vagy az új épület. Ez tehát alapvetően nem szabályzat (nyilván a kötelező elemekre is kitér), hanem javaslat, szemléletformáló kiadvány, amiben fajsúlyos szerepet kap Wekerletelep is: a tetőtérbeépítésekre, a tárolóépületekre, kerítésekre, ajtókra és ablakokra és homlokzatképzésre adnak egy-egy hasznos mondatot, a homlokzatoknál a színezésre viszont nem tesznek ajánlatot a szerzők.

A TAK wekerlei ablakokról szóló nyúlfarknyi részében az alábbi képet látjuk:

Ez most úgy jön ide, hogy ha fellapozzuk a Wekerle újság 2018/2-es számát, akkor a 12. oldaltól olvashatunk arról, hogy „Az idei Műemlékvédelmi Világnapon, április 18-án az egyik Citrom-díjat a Wekerletelepi Árnyas Óvodák ablakcseréje kapta.” Hogy miért történt ez, ahhoz álljon itt a cikk által is idézett az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság állásfoglalásából egy szakasz:

»Ennek a megújítási folyamatnak [itt visszautal az akkor már évek óta tartó ablakfelújítási pályázatokra] vált disszonáns epizódjává az önkormányzati fenntartású óvodaépületek – az Esze Tamás úti, a Vonás utcai és a Corvin körúti óvodák – ablakcseréje 2017-ben. Mindhárom épületen kicserélték az eredeti, különleges, sajátos osztású hagyományos ablakokat, olyan új szerkezetekre, amelyek rendszerükkel, osztásukkal, így megjelenésükkel gyökeresen eltérnek az eredeti 1911-12-es szerkezetektől – holott az épületek ’különösen értékes, kiemelten kezelendő’ státuszuk mellett ez nem történhetett volna meg. Az elpusztított ablakszerkezetek és az új ’látvány’ miatti kárt tetézi, hogy éppen egy önkormányzati létesítmény, egy közösségi épület felújítása során sérült az épített örökség.«

A TAK-ban, közvetlenül a szöveg mellett látható spaletta nélküli volt a nevezett óvodák hagyományos ablaktípusa. Vagyis az, ami a Vonás utcában most a színezéssel történt (valamiért még mindig abban reménykedem, hogy ez a rózsaszín talán csak egy alapozás), tulajdonképpen értelmezhető úgy is, mint egy felújítási folyamat újabb állomása, amiben a kivitelező nem arra törekszik, hogy amit lehet, azt rekonstruáljon, vagyis „megőrizve megújítson” (de sokszor előkerül ez a szlogen önkormányzati anyagokban!). Itt teszem hozzá, még a fellelhető részletek alapján is látszik, hogy a lábazat ráadásul eredetileg mészhomoktégla díszű volt, nem vakolt.

Elfogyott a festék vagy itt megállt a történet?

Apróságnak tűnhet ez az egész jelenlegi színezési probléma, de csak akkor, ha közelről tekintjük. Ha távolabbról „nézzük ezt a képet”, aggályos, hogy minden rendelet, jogszabály, javaslat, ami tetemes pénzekért íródik, végül a gyakorlatban sokszor annyit ér, mint az a néhány papírlap, amire leírták. Aztán pedig jön az általános válasz: mert nincs pénz. Nincs pénz teljesen egyedi ablakra, nincs pénz olyan szigetelésre, amit a műemlékvédelemben használnak (vagyis nem a jó öreg hungarocell-borzalom!), nincs pénz festékre – ja, arra van, csak valamiért nem sikerül a Wekerlei Társaskör szakembereivel vagy legalább a helyi Építésügyi Hatóság munkatársaival egyeztetni a színben és a festék típusában.).

Wekerlére lényegében a szólamok szintjén biztosan és minden politikai oldal úgy tekint, mint afféle nemzeti ereklyére. Akkor végképp nem értem, hogyha valóban nincs pénz láthatóan az önkormányzati épületállományt „megőrizve megújítani”, akkor legalább ebben az ügyben miért nem zár össze a Hivatal. Ez nem Turul szobor, amin politikailag vitatkozni lehet, hogy ennek az oldalnak kell, annak meg nem kell. Ez egy politikai hovatartozáson fülül álló kérdés, vagyis ha tényleg a pénz az akadály, akkor kötelessége minden önkormányzati képviselőnek a pénzes helyeken lobbiznia azért, hogy a kerületi értékek megőrzésére legyen több forrás. Ha pedig pénz van, akkor a kerületiek joggal várhatják el, hogy az önkormányzat valóban a sok pénzért előállított rendeletek, jogszabályok, javaslatok alapján járjon el, különösen egy olyan területen és a középületeken, mint Wekerletelep, mint a telepi épületek.

A privát tulajdonú wekerlei lakóépületek esetében, ahogyan látjuk, vannak kiemelkedően jó példák is a felújításra, de összességében nem jó irányba mennek a dolgok, az, hogy a 300 négyzetméter alatti lakóépületek építéséhez, bővítéséhez is elegendő az egyszerű bejelentés döntő hatással van a telepi lakóházak jövőjére is (erről majd egy külön posztban írok).

És sajnos azt is látjuk kilépve Wekerléről, hogy a kerület kertvárosi részén az eredeti, sajátos kisvárosi karakter fokozatosan és rohamosan tűnik el, nagyon fontos lenne, hogy ennek fékezésére, hovatovább a megállítására is legyen valamilyen megoldás, javaslat az építők, az építtetők felé.

Egy-két hónappal ezelőtti helyzetjelentés a Kossuth Lajos utca egyik házának főhomlokzatáról