Ferenczi István: Az volt a legutolsó gondolatod, hogy alapvetően nem lehet hatásos területi szempontból az elszigetelt biológiai szúnyoggyérítés: az lenne a megfelelő, hogy minimum települési szinten, méretben történjen az írtás. De most azt javaslom, hogy térjünk át a másik témánkra: mi a helyzet a glifozáttal? Mi a glifozát alternatívája? Vagy mostantól több kézi erő kell a köztereken?
Bruder Márton: Ha nem bánjátok, röviden még visszakanyarodnék a deltamethrinhez, de egyúttal válaszolok a glifozát kérdésre is. Törökbálinton betiltottuk a deltamethrin használatát, de nem ez az egyetlenegy engedélyezett hatóanyag a vegyszeres szúnyogírtásra. A deltamethrin vegyszeres alternatívája az ún. etofenprox nevű hatóanyag – ezt lehet használni. Nagy különbség a két hatóanyag között, hogy az etofenprox engedélyezési dokumentációjában szerepel az, hogy csípésszámláláshoz kötött a felhasználása, illetve, hogy csak a biológiai szúnyoggyérítéssel együtt alkalmazható ez a vegyszer. Tehát a deltamethrin betiltását azért éreztem fontosnak, mert a deltamethrinnél az, hogy ne indokolatlanul használjuk föl ezt a vegyszert, indokolatlanul szórjuk tele vele a települést, egyáltalán nem biztosított. A lakosság részéről mindig felmerül egyfajta szubjektív igény: úgy érzik az emberek, hogy már sok a szúnyog, kiülnek szalonnát sütni a kertben, és megcsípi őket valamennyi szúnyog – teljesen szubjektív helyzet, hogy ki hány szúnyogcsípést visel el. Azzal, hogy nálunk, Törökbálinton az etofenprox hatóanyag marad, ezt a szubjektív részt ki tudjuk zárni, így csak a meréseken alapuló (objektív) marad, azaz, hogy valóban indokolt e vegyszerhasználat vagy sem. Ezt a kiegészítést még fontosnak tartottam elmondani.
Mind a két szer – deltamethrin, glifozát – idegméreg. Mindkettőnek rengeteg káros környezeti és egészségügyi hatása van. A glifozátról tudjuk, állatkísérletek bizonyítottan igazolták, hogy rákos megbetegedéseket okoz, illetve a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége szerint valószínűsíthető, hogy rákkeltő emberekben is. A különböző megítélés oka az, hogy embereken nem végeztek kísérleteket, vagyis csak a környezetbe kijuttatott hatóanyagok által okozott megbetegedések vehetők figyelemebe annak megítélésére, hogy rákkeltő-e ez az anyag. Viszont az elmúlt hónapban volt egy igen érdekes fejlemény a glifozáttal kapcsolatban: