Noha az elmúlt hónapokban kicsi szünet volt honlapunk működtetésében, nem jártunk csukott szemmel a kerületben, és továbbra is kerestük (és keressük) a jó köztér-közösségi példákat, vagyis amikor valaki úgy érzi, szívesen tevékenykedne, pld. kertészkedne, de nem csak a maga, a köz örömére is. Néhány nappal ezelőtt láttuk, hogy a Széchenyi utca és a Toldy utca közötti szakaszon – Kispest lakótelepén – virágkiültetéseket csinált valaki.
Megtudtuk, ki a hősünk a lakótelepen, hírforrásunknak, Cap Beátának ezúton is köszönjük, hogy megírta, hogy ki és miért kertészekedik a Széchenyi és a Toldy között, az alábbiakban őt idézzük. „Nagyapum [József] szokta gondozni a kertet, én csak itt-ott besegítek neki, amikor éppen időm megengedi. Nagyapum nyugdíjas éveit éli, Ukrajnából származik, és mert kertesházban töltötte élete nagy részét egy kárpátaljai városban, mindig közel állt hozzá a kertgondozás és a természet. Amikor négy éve Magyarországra költözött érezte, hogy nagyon hiányzik neki a kert, végül egyik nap úgy döntött, hogy a ház előtti részt kicsinosítja. Lemeszelte a beton virágtartókat, majd közösen kerítést csináltunk, növényeket ültettünk, Nagyanyám is segített a munkában. Később vettük észre, hogy az utcánkban, a Széchenyin is sok embert inspirálni kezdett Nagyapu tevékenysége: mások is kisebb csodákat varázsoltak itt-ott a régen még senkinek nem kellő, csikkekkel teli területeken.
Azért is döntött így Nagyapu, mert úgy gondolja, sokkal kellemesebb olyan környezetben élni, ami minden nap feltölti az embert energiával. Persze kapcsolatépítési szempontja is volt a dolognak: a kellemeset a jóval ötvözte, hasonló érdeklődéskörű embereket ismert meg. Egyébként jó kapcsolatot ápoltunk a Hunyadi Szövetkezet elnökével, Zsolttal, a segítségével kaptunk például a területrendezéshez, földműveléshez eszközöket, és természetesen van, hogy mi veszünk virágokat, amikor úgy látjuk, hogy akad még üres hely a területen.”
Fotók: Cap Beáta