Már korábban is jeleztük az önkormányzat felé, hogy mi szeretnénk dönteni a KÖZÖS nyitvatartásáról, mert nem életszerű, úgy nem tudunk működni, ha a piac nyitvatartásához vagyunk kötve. És ehhez kapcsolódik, hogy legyen kulcsunk a mosdóhoz, hiszen a KÖZÖS programjaira sokakat várunk, lesz ételfogyasztás, kávézás-teázás, szükséges hogy a vendégeink használni tudják a mosdót. Aztán a KÖZÖS-nek – ami mindössze 32 négyzetméter alapterületű – külön bejárata van: a piac melletti köztérről is megközelíthető. Az önkormányzatnál jelezték nekünk, hogy éppen azért jelölik ki közösségi programokra alkalmas térnek az épületnek ezt a részét, mert ehhez kapcsolódik egy olyan külterület, amit körbe lehet keríteni, így például gyerekprogramokat nagyon biztonságosan meg lehet rendezni ott. Van egy dokumentumunk, amiben a kivitelezéssel megbízott cégvezető megígérte, hogy építeni fognak egy kerítést a bejárat előtti terület köré, aztán amikor elkészült a piac, sajnos láttuk, hogy ebből nem lett semmi. Vagyis ezt a helyzetet is meg kell még beszélnünk az önkormányzattal, egyébként június elején fogunk találkozni az üggyel megbízottakkal.
Voltak az év elején már meghirdetett programjaitok is a KÖZÖS-ben?
Igen, lett volna az Ökokaszinó nevű programsorozatunknak egy olyan estje, ahol a menzáról beszélgetünk. De szerveztünk különféle filmvetítéseket is. Persze mindegyiket pótolni szeretnénk, amint lehet!
Jött márciusban a kijárási korlátozás. Mihez kezdtetek? Egyébként hányan is vagytok az Átalakuló Wekerle csoportban?
Vannak a fő szervezők, ez kb. 10 embert jelent, és plusz a „holdudvar”, úgy 40-50 emberrel. Illetve a szövetkezetünkben 11-en vagyunk, és nagyon reméljük, hogy hamarosan bővülni fog ez a szám is.
Elkezdtetek online programokban gondolkozni vagy hirtelen mindenki befordult a saját életébe az elején?
A kezdetektől voltak online megbeszéléseink. A korlátozások elején azt tapasztaltam, hogy ez olyan resilience thinking-féle dolgot jelent: látod a korlátokat, szorongató helyzetben érzed magadat egyrészről, aztán közben egyszer csak azt látod, hogy valahol, valakiknek, valamire szükségük van, és akkor elkezdesz kifelé figyelni, alkalmazkodsz a helyzethez. Ez történt az egyik legtapasztaltabb csoporttagunkkal, Bálint Mónival is. Felhívott azzal, hogy figyelj, Tracey, különféle emberek jelezték, hogy szükségük lenne maszkra, mi lenne, ha segítenénk nekik? Valahogyan így indult a Maszk Szívküldi Kispest önkéntes csoport. Látszott, hogy igény van maszkokra és vannak, akik szívesen szabnának-varrnának, mások pedig alapanyagokat adnának. Voltak, akik varrógépet ajánlottak fel olyanoknak, akik tudnak és szeretnének maszkot varrni. Az első szabó-varró a Kernya Móni, volt. Róla kiderült, hogy szó szerint pár lépésre lakik tőlem, de nem ismertük egymást korábban! Aztán fokozatosan alakult, bővült a csoport régi és új ismerősökkel, és világossá vált, hogy ez alá már egy rendszert kell pakolni. Ebben például a Szlifka Kati tudott sokat segíteni, neki a „hivatalos” életéből nagyon nagy rutinja van abban, hogyan is kell egy ilyen rendszert felállítani, mert több nagy cégnél dolgozott irodavezetőként (most meg éppen egy kispesti bolhapiacot szervez). Hamarosan jöttek egymás után a kérések, hogy ok, van maszk, de nem tudnak eljönni érte, házhoz kellene vinnünk. A fő házhozszállítónk a Rakar-Szabó Nati volt, ő nagyon szeret bringázni, úgyhogy összekötötte a kellemeset a hasznossal. Aztán lettek persze mások is, és április végétől, csütörtökönként a Kispiacon, a jövőbeli közösségi helyiség előtt is osztottuk ezeket az ingyen maszkokat.
Május 20. körül állt meg a maszkvarrás, mert tapasztaltuk, hogy nagyobb tételre nincs már szükség. Összesen kb. 800 maszk készült el, szinte mindet kiosztottuk, a magánszemélyeken kívül például a „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány által gondozott gyerekeknek is vittünk maszkokat. Ha belegondolsz abba, hogy a maszk szabás-varrást munka, gyerek mellett csinálták, úgy szerintem ez jelentős darabszám. És tudod, ennek az önkéntes maszkkészítésnek volt szerintem egy nagyon szép üzenete is. A kijárási korlátozás alatt mindenhonnan az jött felénk, hogy „vigyázzunk az idősekre”, ami nagyon fontos üzenet volt, és azok, akikre vigyázni kellett, és szabni-varrni kezdtek például a mi csoportunkban is, ők ránk vigyáztak azzal, hogy megvarrták a maszkokat, amikben mi ki tudtunk menni vásárolni, dolgozni… Szerintem ezt is hangsúlyozni kell.
Honnan érkeztek az igények, csak Kispestről vagy más kerületekből is?
Csak Kispestről. És ami különösen érdekes, hogy nagyon sokan szerettek volna pénz adni a maszkokért.
Így jött létre az Alap? Mert a fejemben nem állt össze egészen, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a Kispesti Közösségi Alap és a maszkvarrás.
Ez az egész maszkvarrás és maszkosztás önkéntes alapon működött, az egymás közötti szolidaritást és a kölcsönös figyelmet akartuk láthatóvá tenni. De nagyon sokan akartak adományozni, ezért gondoltunk arra, hogy az adományozásra hozzunk létre egy közösségi alapot, ez lett a Wekerlei Társaskör Egyesülettel közösen felállított Kispesti Közösségi Alap, amibe legalább 150 ezer forint gyűlt össze. A Család- és Gyermekjóléti Központtal és a Forrásházzal együttműködve döntünk majd arról, hogyan tudunk ezt a legjobban felhasználni.
Volt, pontosabban még most is fut egy másik karanténprogramotok, az Ültess Budapest! Ültess most! Az elnevezés alapján azt is gondolhatom, hogy ez egy fővárosi szintű program, amihez az Átalakuló Wekerle csatlakozott. Vagy?
Nem valamilyen nagyobb szerveződés az Ültess…, mi találtuk ki. Minden évben rendezünk tavasszal mag-csereberét. Viszont idén pont nem terveztük, hogy lesz. De éppen tavasszal, a vegetációs idő elején jött ez a járvány. Hamar kiderült, hogy sokaknak egyre kevesebb pénze lesz élelmiszerre, plusz a klímavészhelyzet miatt amúgy is napi téma a korszerű élelmiszerellátás, és a száraz tavasz is megdrágította az élelmiszereket. Hirtelen azt láttuk, hogy nagyon együtt állnak ezek a szempontok, ezért elkezdhetünk valamit: legyen vetőmagosztás és minél több palánta! Jó kapcsolatunk van a Nagyszékelyben létrehozott civil magbankkal, nekik volt nagyjából 600 tasak különféle vetőmagjuk, ezt a nagy mennyiséget felajánlották nekünk. Mi pedig a postán (ehhez a Védegylet Egyesülettől kaptunk támogatást) elküldtük a 120 jelentkezőnek az ingyen magokat. Volt a magcsomagok között többféle paradicsom, paprika, padlizsán, de ritkább magok is, mint például okra és kellevél. Mi pedig becsempésztünk a szállítmányokba két „járványbarát” gyógynövényt: az immunrendszert erősítő kasvirágot és a kedélyjavító muskotályzsályát…
Olyan sokan jelentkeztek, hogy az indulás néhány nappal be kellett szüntetnünk ezt akciót, mert elfogytak a magok.
De azt még mindig nem árultad el, hogy miért Ültess Budapest!… a cím?
Ez a szemléletformálás része, azaz hogy nézzünk másképp Budapestre, úgy, mint egy nagy közösségi kertre! Minden gangon, minden belső udvarban, minden balkonládában legyen valami fincsi, ehető termés, levél! Jó gondolatban eljátszani ezzel, és egy ilyen nehéz helyzetben muszáj is. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy valaki kitalálta, hogy Londont képzeljük el egy nagy nemzeti parknak? Milyen elvont dolog, ugye? Pedig létezik! Valakinél jött a gondolat, hogy mi lenne ha…? És ebből született meg tavaly a London National Park City kezdeményezés azért, hogy zöldebb, egészségesebb és vadabb legyen London. Ez nagyon rezonál arra, amit nálunk például a Kiserdővédők képviselnek vagy amit a tavalyi önkormányzati választások előtti a különféle zöld civil szervezetek közösen Zöld Budapestért címmel hirdettek meg. A londoni persze ezekhez képest egy nagy-nagy vízió. Amit mi megfogalmaztunk az Ültess Budapesttel, az tényleg lehetne egy fővárosi szintű program! És szerintem hozzájárulhatna, hogy jobb állapotúak legyenek a közterek, mert aki kiülteti a kis palántáját, az gondozni is fogja azt.
Jól hangszik… De azért vissza földre, az Ültess Budapestre! Most már a palántázás időszakában vagytok?
Sőt, a palánta csereberénél járunk. Van egy online tanácsadónk, Mirek Barbi, ökogazda, ő többször segített bennünket korábban is itt a kerületben, közösségi kerteket is mentorált éveken át, és van egy nagyon jó blogja: a Barbikert. Kéthetente tartunk online találkozókat vele és azokkal, akik a magokból palántákat nevelnek, de kedvük van egy kis közös „virtuális kertészkedésre” is. Ez azt jelenti, hogy fotókat küldözgetünk egymásnak, hogy kinek milyenek a palántái, tudásokat osztunk meg arról, hogy milyen jó megoldások vannak a növénynevelésben, növényápolásban. És mert a természet bőséges: mindenkinek vannak plusz palántái, a facebook csoportunkban felajánljuk egymásnak ezeket a pluszokat, és volt már a Wekerlei Kispiacon is palánta cserebere.
A KÖZÖS helyiségének ügyében tehát hamarosan leültök az önkormányzattal. De mi van a helyiség fenntartásának jövőjével? Úgy tudom, komoly költségek lesznek, még mielőtt bármi beindulna.
Háromféle költséggel „indulunk”. Fizetnünk kell nagyjából 320 ezer forint ún. betérítési díjat, ezen felül van 400 ezer forint kaució, a bérleti díjunk pedig havi 67 ezer forint lesz. Kértük az önkormányzatot, hogy a betérítési díjat engedjék el, mert mi csak betonfalakat kaptunk, a kialakítást saját költségen, saját erőből végeztük el, és a piacrendelet lehetővé teszi, hogy ezt jóváhagyják. Ha ebben sikerül megállapodnunk, akkor is marad egy elég komoly nyitóösszeg, ezért létrehoztuk a KÖZÖS 100 Klubot, ez tulajdonképpen egy közösségi „mentőcsomag”: a közösségi hálózatunk tagjaihoz, barátainkhoz fordultunk azzal, hogy legyenek klubtagok, így egyszeri tagsági díjjal segítenek minket az induláskor. A mai napig 370 ezer forint elvi felajánlás érkezett, azért elvi, mert nyilván a szerződés aláírása előtt még csak megszondáztuk a közösséget az ötletről. Ezt a folyamatosan formálódó közösséget számos más lakossági csoportban, egyesületben tevékenykedő emberek alkotják. Sok az átjárás, a közös halmazok, sokszor együttműködések is indulnak, ilyen volt egy másik karanténprogram-sorozatunk a Határ úti Kiserdőben megrendezett „Egy Kiserdei zene”. Áprilisban és májusban összesen 9 alkalommal mentünk ki a Nevetek zenekar barátai zenészeivel az erdőbe, ahol ők zenéltek, mi meg – Kiserdővédők, Átalakulósok – online közvetítettük a muzsikálást. Valamelyikünk fogalmazta meg nagyon jól a karantén idején, hogy mi vagyunk a kooperatív törzs, akik összeülnek, és megbeszélik, hogy mikor, mit és hogyan lehetne csinálni.
Fotók: Tracey Wheatley, Olasz Krisztina