0

A nap, amikor lementem a patakba. Elmélkedések az Illatos-patakról

Szerkesztőtársammal rendszeresen követjük a kerületi, környéki Fb-oldalakat (is). Aki már korábban olvasta az oldalainkat, láthatta, hogy legyen szó a Bercsényi úti fákról, óvodafelújításról, méhek pusztulásáról, időről időre utánamegyünk témáknak. Néhány nappal ezelőtt a Kiserdő oldalán olvastam bejegyzést az Illatos-árok, közkeletűen Büdös-árok/Büdös-patak partoldalának fűkaszálásáról.

Érkeztek a megelőző napon az FCSM (Fővárosi Csatornázás Művek) munkatársai a motoros fűkaszákkal, a közel 1 méteres füvet levágták, aztán távoztak. Ez így szokott történni. Amit levágtak, annak egy része megy a patakba. Úgyhogy nem elég a partoldal eróziója, ami miatt gyűlik az iszap a mederben, ami pedig lassítja a víz mozgását stb., még a fűkaszálék is (ezek egyszerű helyszíni tapasztalatok).

A Vízművek területének határát jelző kerítés

A bejegyzés nyomában hétfőn reggel (volt szabad másfél órám) megnéztem közelről, miként is fest kaszálás után a terület. Szó szerint közelről, mert kellő elővigyázatossággal és védelemmel, továbbá 1 régi szennyeskosárral + vasvillával + szemeteszsákkal felszerelkezve lementem az árokba. A kaszálás valóban megtörtént: kaszálék a partoldalban, a vízben, hol több, hol kevesebb. És ami igazán problémás (az iszapon fölül): a le nem kaszált részek, közvetlenül a víz és a partoldal találkozásánál. Most eszembe jut egy szellemes történet, amit éppen a napokban hallottam, és szerintem nagyon is idevág, hogy az északi népek mitológiájában ahol két minőség találkozik – így a part és a víz –, ott történnek a problémák, a baljós események, lépnek be a démonok. Az Illatos-árok/patak démonjai azok a magasra nőtt növények, amik a kaszálás (taposás) után elfekszenek a vízen, majd elmerültek, a következményeket pedig mindenki tudja.

szmolna123

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük