0

„Kós Károly – a 20. század legmagyarabb európai építőművésze”

A fenti címmel rendezett kiállítást a Párizsi Magyar Intézet (eredetiben: Károly Kós — l’architecte le plus hongrois du 20e siècle). A kiállítást Prof. Dr. Anthony Gall, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar megbízott dékánja (aki évtizedek óta foglalkozik Kós építészetével)  és Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója állították össze. Alább látható egy néhány perces francia nyelvű videó a kiállításról. Ugyan olvasható a PMI honlapján, hogy 2021. április 24-ig látható élőben a kiállítás (a korlátozások miatt jelenleg persze nem), de őszintén reméljük, hogy készül online baragoló, mert ha nem lenne Covid, akkor is kulturális alap ma már, hogy ilyen módon is dokumentáljanak egy kiállítást – amin természetesen hangsúlyosan szerepel Wekerletelep is.

Részlet a PMI videójából a Székely Nemzeti Múzeum papírmakettjével

Három nagyobb egységből áll a kiállítás, ezeken keresztül ismerhető meg Kós személyes életútja és építészi tevékenysége, ez az “Építész” – ami az I. világháborúig kalauzolja el a “nézőket”. A második a “Stambul”, ami az Kós isztambuli tevékenységét mutatja be, ugyanis 1917 februárjától 1918 májusáig Isztambulba dolgozott, a frissen alapított Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben (az első állami alapítású külföldi kutatóintézete Magyarországnak). Rövid ideig működött ez az intézet, mindössze 2018 novemberig, ezalatt hat ösztöndíjas tartózkodott Isztambulban, köztük Kós Károly. Részletes térképet készített a városról (ez a térkép is látható a lenti videóban), tanulmányozta az oszmán építészetet, de várostervezési javaslatai is voltak. Tapasztalatait, emlékeit, gondolatait a Sztambul c. könyvében írta meg. Kós ottani időszakáról 2017-ben volt egy kiállítás Isztambulban. De vissza Párizsba: a harmadik egységet “Erdély” címmel az I. világháború utáni élet és építészi pályának szentelték.

Videó, képkivágat: ©Institut culturel hongrois, Paris

0

Bocs, nem a mi dolgunk!

A kedves olvasók reméljük emlékeznek az augusztus közepén írt cikkünkre (Tényleg csak a IX. kerület ügye az Illatos úti Vegyiművek szennyezése?) , amiben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az Illatos úti egykori Budapesti Vegyiművek területén – hiába az eltelt 5 év, hiába az ígéret – a mai napig nem történt meg a terület megtisztítása. Ez pedig a kispesti lakosok egészségét – továbbra is – veszélyezteti, a lakóingatlanjaik kertjében, a házak alatt csak gyűlik a méreganyag.

A Greenpeace nyáron kérdéssel fordult a Kormányhivatal felé, melynek lényege, hogy választ várnak arra mi történt/ mi történik a terület megtisztításával kapcsolatban? A napokban megérkezett a válasz, melyben a Kormányhivatal lényegében kijelenti, hogy a határozatában foglaltak nem történtek meg, azaz a felszámoló máig nem végezte el a Kormányhivatal által megjelölt, fent felsorolt feladatokat. A Kormányhivatal újra és újra a felszámolóra (a terület jelenlegi tulajdonosára) mutogat.

Vajon mi finomat rejt ez a csinos dombocska? (fotó: Greenpeace 2020)

A hatóság csak széttárja a kezét és azt mondja, hogy nem tudja, hogy ki és mikor fog itt valamit csinálni. – Fogalmazott a mai napon egy rádióinterjúban Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője (meghallgatható ITT, kb. a 121. perctől a 124. percig). Jogilag a felszámolónak kéne elvégezni ezt a munkát, csak a törvény szerint ő erre nem kényszeríthető (ez és a további kiemelések tőlünk – M.Sz.). Magyarul, egy olyan felet próbálunk erre kényszeríteni, aki nyilvánvalóan ezt nem fogja megcsinálni, és erre jogilag nem is tudjuk rákényszeríteni. Ad absurdum kimondják (értsd a Kormányhivatal – M. Sz.), hogy akár örökre úgy marad a terület, ha csak nem történik valami csoda. Azt gondoljuk, hogy ez teljes mértékben felháborító, és egy Kormányzatnak ilyenkor lépnie kell. Mi is kimértük, hogy a területnek a mérgező pora bizony ott van a területen: a környező házakban, a padlásokban mindenütt kimutatható. Gyakorlatilag van egy méreg-gócpont Budapest belsejében (…) és egyszerűen nem látják a hatóságok a megoldást, és a politika meg mintha nem akarná ezt megoldani. Pedig pár évvel ezelőtt Bándi Gyula a Jövő Nemzedékek szószólója, ombudsman-helyettes letett egy komplett törvényjavaslat-csomagot arra, hogy hogyan lehetne ezeket az ügyeket orvosolni, milyen törvényeket kell módosítani, de ezt se próbálta megfontolni se az Országgyűlés se a Kormányzat (…). Szomorú és elképesztő, hogy egyszerűen ott akarják hagyni ezt a szennyezést, ami valószínűleg tovább fog terjedni, meg fog jelenni a környező házak talajvizébe, kútvizébe, hiszen a szennyezés nem marad egy helyen. És a port továbbra is vinni fogja a szél, Azt gondoljuk, hogy ez tényleg egy tarthatatlan helyzet…”

Forrás: Greenpeace & Klub

Fotó: Greenpeace

0

„Úgy döntöttünk, hogy ennek a területnek a gondozását is felvállaljuk”

Nem sokkal ezelőtt A „Fogadj örökbe egy közteret!” programban való részvételem miatt beszéltem a Zöldprogram Iroda munkatársával, és akkor eszembe jutott, hogy érdekes lenne megismerni, kik azok, akik felvállalnak egy kisebb-nagyobb közterületrészt Kispesten. Miért és melyikek vállalták fel? Megkértem a kollégát, hogy az örökbefogadóknak küldje el azt a levelet, amiben meghívtam az örökbefogadókat: ha van kedvük, írjanak a “missziójukról” pár sorban. Nem tudom, mennyi szöveg érkezik be, de egy már befutott: Heni és Feri az Almavirág teret nézték ki maguknak…, a kép után olvasható a Feri által írt rövid sztori – Köszi Nektek innen is :-)!

0

Merre lejt az útpálya?

Elindult az Új-Duna hídhoz kapcsolódó úthálózat egyeztetési folyamata.

Pár napja, közel egyidőben kezdte meg a Galvani hídhoz kapcsolódó levezető úthálózatról szóló Facebook-kommunikációját Ferencváros polgármestere, Baranyi Krisztina és Kispest polgármestere, Gajda Péter. Hamarosan pedig a híd-beruházás véleményezésére buzdított a beruházásért felelős Budapest Fejlesztési Központot (BFK), a nonprofit Zrt. vezérigazgatója Vitézy Dávid. Mindezt úgy, hogy a levezető úthálózat tervváltozatait összehasonlító tanulmány a nagyközönség számára ismeretlen.

0

Kispest, Waldorf, Sörkollektor

Eszenyi Máté a Kispesti Waldorf gimnázium végzős diákja. Érettségi munkája részeként egy napkollektoros gyümölcsaszalót készített. Motivációjáról, a konkrét munkáról és annak utóéletéről kérdeztem.

A közösségi életnek nagy hagyományai vannak a Waldorfban.
Máté (előtérben) a gyümolcsaszalót is ennek a közösségének szánja.
0

Tényleg csak a IX. kerület ügye az Illatos úti Vegyiművek szennyezése?

Emlékeznek a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelyén a 2015-2016 fordulóján történtekre, azaz a nagyjából 2800 tonna veszélyes hulladékkal teli borzasztóan sérült hordók (kb. 1000 db!) elszállítására? Remélem, hisz’ tele volt velük a sajtó. A ferencvárosi, akkor még képviselő (Együtt színeiben) Baranyi Krisztina hívta fel a döntéshozók és a közvélemény figyelmét erre a súlyos környezet- és egészségkárosításra még évekkel korábban, és egy percig sem hagyta elülni a dolgot. (Talán nem abban túlzás részemről, ha ezt írom, hogy Baranyi polgármesterré választásában a Vegyiművek sztoriban játszott szerepe nagyon sokat számított).

Aki nem emlékszik vagy akkor még nem foglalkozott ezzel a témával, vagy képben volt 2015-ben, és érdekli a folytatás, annak itt egy friss hír a telepről.

A veszélyes anyagokat tartalmazó hordókat elszállították, azonban az, hogy a helyszínen jelenleg is látható bontási törmelék szennyezett-e vagy sem, nem lehet tudni / Fotó: Greenpeace Hungary

Baranyi és a Greenpeace vegyianyag-szakértője, Simon Gergely pár napja (augusztus 11.) közösen ellátogattak a helyszínre, a tapasztalatokról sajtónyilatkozat adott ki a Greenpeace + készült egy videó is, amit alább be is illesztek: